Minden idők 100 sci-fi filmje (2. rész)

2954

A tudományos fantasztikum a férfiember egyik kedvenc területe. Van ugyebár a kőkemény sci-fi, amelynek alapja a tényleges tudomány. Ebbe a kategóriába tartoznak azok a művek, amelyeket előbb-utóbb utol is ér a technológiai fejlettségünk (gondoljunk csak Verne klasszikus tengeralattjárójára, vagy űrrakétájára). A másik kategória viszont a végletek világa, a fantasztikum olyan merész bugyrai, melyekben az időutazás csak egy gombnyomás kérdése. Mindezek megjelenítése a mozivásznon szinte egyidős magával a mozival. Gondoljunk csak az 1927-es Metropolis című klasszikusra. Biztonsági öveket becsatolni jöjjön a mi 100-as sci-fi film listánk. A szpojlerekért előre elnézést. Mi szóltunk!

 

90. Világok harca (1953)

H.G. Wells 1898-as (igen a dátumot nem írtuk el!) novellája alapján készült film a maga idejében és a Technicolor minőségében igencsak kicsapta a biztosítékot. A paranoid szci-fi megszületésére a filmesek tették fel a pontot. A Földet invázióként megrohamozó idegenek ellen nincs emberi fegyver és minden nemzet egy emberként harcol. Talán az egyetlen pozitív mondanivaló a kilátástalan harcban és reménytelenségben megfáradt emberi faj számára. A megoldást végül az olyan baktériumok jelentik majd, amelyekre immunis az emberi faj, de a földönkívüliek nem.

A filmben megjelenő nem bádogdoboz stílusú és inkább organikus felületű űrhajók és lézeres hanghatások egyfajta irányt mutattak és hatást gyakoroltak a későbbi sci-fi filmek stílusára. A mű sok inspirációt adott kezdve Orson Welles rádiójátékától (amely mellesleg olyan zseniálisra sikerült, hogy az földönkívüli inváziót olyan sokan hitték valósnak, hogy Amerika számos pontján kitölt a tömeges pánik) egészen Spielberg 2005-ös remake-jéig. Erre a filmre is azt kell mondjuk, hogy “alap mű”.

89. Galaxy Quest – Galaktitkos küldetés (1999)

 

A film cselekménye az igazi példa arra, hogy a színészet nem vicc és a haknizás milyen veszélyes is lehet. Egy filmsorozat színészeiről szóló történet akkor csap át “fele sem tréfa” akcióba, amikor a Klatu Nebula bolygó lakói komolyan veszik a színészi játékot. Hőseink innentől kezdve valódi hősökké válnak, attól függetlenül, hogy nekik erről más a véleményük.

Tim Allen erősen rágyúrt William Shatner karakterére, Alan Rickman pedig ugyanígy hozta a Patrick Stewart / Leonard Nimony stílust. Azon túl, hogy ez mellett a sci-fi szatíra mellett nem lehetett csak egyszerűen elmenni, a filmet a Star Trek rajongók azonnal befogadták. A mű a sci-fi-geek-kultúra meghatározó szarkasztikus összetevője lett, hiszen eltalált minden olyan részletet, amit már ismertünk. A film varázslata épp ezekben a részletekben rejlik.

88. eXistenZ – Az élet játék (1999)

Ez a kanadai-francia-brit sci-fi horror David Cronenberg mester utolsó sci-fi műve. Több filmrajongó egyöntetűen azt vallja, hogy Cronenberg hagyja a dráma műfajt a fenébe és készítsen újra sci-fi horrort. Ha valaki nem érti miért, akkor elég csak A légy című filmre gondolnunk, amit ő rendezett és máris egyetértünk. A forgatókönyvet szintén jegyző rendező előre megjósolta, hogy a kultúránk jövőjét a szerepjáték stílusú videojátékok jelentik majd.

Ez a film a maga apró kétfejű gyíkjaival és egyéb mutánsaival elég undorító ahhoz, hogy okkal vonuljon be a stílus egyik alappillérei közé. Azért akinek nem zsánere az emberi testbe be- és kivándorló lények stílusa, az ezt a filmet nyugodtan kihagyhatja.

87. A forrás (2006)

 

A film egyfajta történelmi fikció, orvosi dráma és egy elég nehéz sci-fi keveréke, melyben a kopasz Hugh Jackman egy átlátszó gömbben úszva útközben beszélget egy kicsit Istennel…. vagy valami ilyesmi.

Ez a film tipikusan az a fajta mű, amit látni kell és nem elmesélni. A fényképezés káprázatos, a zene gyönyörű, a színészi játék briliáns, aztán az egész elmegy a káoszba. A Rachel Weisz / Hugh Jackman páros által alakított karakterek végigvisznek egy romantikus szálat, amelynek a végén a reménytelenség van. Lehet, hogy mi a főhős helyében csak egyszerűen leülnénk a fa alá, majd megvárnánk míg vissza nem kapjuk az elveszett feleségünket.

86. Csillagember (1984)

Speilberg E.T. je után, ez John Carpenter álral rendezett romantikus dráma és sci-fi, meglehetősen merész húzás volt a Columbia Pictures részéről. A történet végül is nem más, mint az E.T. felnőtt változata megspékelve egy kis szerelmi szállal. Ezt a filmet azok a nézők is szerették, akik nem nagyon tartják magukat sci-fi rajongóknak.

A film egy kreatív filmes bukás volt, mert a bevétel csak egy kicsivel haladta meg a költségvetést.  Ha a dolgok mélyére nézünk, viszont rá kell jöjjünk, hogy a Kapcsolat, a Ghost és talán még az Esőember is a Csillagember által mutatott vonalat követve lett sikeres. Ettől függetlenül a Robert Hays főszereplésével indított 1986-87-es sorozatot nem erőltettük volna. Lényeg a lényeg, a képlet ugyanaz: ha idetéved egy földönkívüli, az épp aktuális amerikai kormány mindenképp kézre akarja majd keríteni.

85. Álom-gyár (2008)

 

Egy fiatal férfi a mexikói Tijuana városába megy, hogy ott találjon munkát és közben bosszút álljon családja gyilkosain. A városban közben cyber-üzemek vették át a hatalmat, amelyek a dolgozók emberek idegrendszerére kapcsolt robotok erejével építik az új jövőt. A film meglehetősen jól folytatja azt a gondolatsort, amit a Mátrix már megpendített.

Annak ellenére, hogy a film meglehetősen kis költségvetésű kategória, és kevés speciális effektust kapott, le a kalappal. A jövő technológiájára utaló ötletek terén, viszont érdemel egy nagy lájkot.

84. Sötét zsaruk (1997)

A Tommy Lee Jones és Will Smith alakításával a Men in Black szinte ma már klasszikusnak és alap műnek számít. A forgatókönyv zseniális, az effektusok lélegzetelállítóak, a poénokon pedig nem lehet nem röhögni. 1997 óta tudjuk, hogy az idegenek közöttünk vannak és Elvis nem halt meg csak hazament. Persze mindig van egy-egy illegális bevándorló aki nem tartja tiszteletben a halandó földlakók által ismeretlen bolygónkra vonatkozó bevándorlási törvényeket. Nos rájuk specializálódtak a Hatos Számú Ügyosztály zsarui. Széles mosolyt kérünk és nézzetek a piros fénybe.

83. Sztalker (1979)

 

Andrej Tarkovszkij ijesztő filmje egy sivatagi helyen elhelyezkedő Zóna nevezetű helyről szól. A helyet egykor Földre látogató jövevények hozták létre, de egyben tilos területnek is nyilvánították. A Zónában ugyanis a fizika szabályai és az érzékelés teljesen másképp működik. Az emberi természet viszont milyen? Ami tiltott az kell neki. Épp ezért mindenki a Zónába akar jutni, hiszen az ember legmélyebb kívánsága a Zónában valóra válik. Hogy eljussunk a zónába fel kell bérelnünk egy vezetőt, egy sztalkert.

Az orosz sci-fi rendezője a nem hétköznapi operatőri játékkal, valami fantasztikusat alkotott.

82. Álomküzdők (1984)

A Dennis Quaid által eljátszott karakternek van egy képessége: képes belépni mások álmaiba. Először szórakozásnak, vagy pszichológiai kezelésnek tűnik az egész. Később viszont olyan területre téved, amely már véresen komoly, sőt halálos.  Kiderül, hogy ha valakit megölnek az álmában, akkor az a valóságban is meghal. Ám ez még mindig nem elég: Alex Gardnert átverik és az amerikai elnök álmával kapcsolatban kiderül, hogy egy nagy összeesküvés áldozata lett.

81. A majmok bolygója – Lázadás (2011)

A Lázadás epizód az evolúció és az orvosi etika kérdéseit feszegeti.

Andy Serkis (Caesar szerepében) drámai szintre vitte az alakítást. A filmnek szinte nincs kifogásolható része. Mi azért a legszomorúbb résznek azt a jelenetet tartjuk, amikor Buck feláldozza magát a Golden Gate hídon. A film ott van és kiérdemli méltó helyét a A majmok bolygója franchise-ban.

A lista folytatását itt találod.